Áthangolás!

Negatív érzések, élmények pozitívra változtatása! 😊

Levezetem, hogyan változtattam meg a hozzá állásom és hangulatom élményeimből kifolyólag pro és kontra! Ahogyan indult a napom, már az sem volt piskóta, éjfélig filmet néztem, ahelyett, hogy mondjuk olvastam vagy aludtam volna!  😒 E negatív élményt gondolatban lecseréltem arra, hogy a filmnézést legalább férjem társaságában élvezhettem, aki éppen nem szundikált el rajta! 😉 Alig aludtam el, máris felébresztett a fájdalom, mely derekamat és ízületeimet kínozta, forgolódva, klimaxos hőhullámokkal kísérve, hajnali rossz álmokkal fűszerezve elég rossz hangulatban ébredtem és már annak a tudata is iszonyt keltett bennem, hogy hideg van és nekem a reumatológiára kell mennem! 😢 Hogy ebben mi jót találtam? Mondjuk azt, hogy felébredve az éjszaka közepén nem egyedül voltam, a fájdalmak éreztették velem, hogy élek és valamire figyelmeztetnek, az álmokat a napi történésekből raktam össze, így volt mire emlékeznem, a hidegnek azért örültem, mert nincs +40 fok és a vizsgálatra kikapcsolódásként tekintettem! 🙂

Nos, késett a busz, hiszen a megszokott buszsofőr kitapasztalta, hogyan vezessen lassan úgy, hogy előtte felvegyék az utasokat kollégái más településen, ennél fogva a hidegben jócskán várakozni kell a kiírt induláshoz képest! Ám nem lehet kiszámolni vagy rátartani, mert ha helyettesítő vezető van, az viszonylag pontosan érkezik! ☹ Ebből a helyzetből azt a pozitív gondolatot varázsoltam elő, hogy a reggeli friss időben elindulhatok Gyulára, van busz közlekedés és a séta jót tesz a egészségnek, még ha a buszmegállóban oda vissza topogással történik is! 😉

Hurrá, beértem a Várfürdőbe a rendelésre és íme az újabb pofon, hisz a fő orvos asszony alig előttem ért be és a 8 órától kezdődő rendelést 9-kor el is kezdte, már 3-4 beteg mínusszal, akit meg kellett volna vizsgálnia! Vártam, vártunk, alig voltunk, vártunk,miért nem a későbbi járattal jöttem, akkor is vártam volna 2-3 órát, de így?? Na, végre bent voltam, papír munka, alig jutottam szóhoz, el se mondhattam mi, hol és mennyire fáj, kezelést akarok kérdi az orvos? Á, dehogy, csak valamit, hogy jobb legyen, gyógyszer vagy szuri, de magának nem lehet mindent, állapította meg! Tudom és kérdések halmaza, mire jő a megoldás, milyen injekciót kaphattam! Telefoncsörgés, beteghívás, azzal való foglalkozás, miközben hason fekve vártam tovább, mintha ott se lettem volna! Megkaptam a deréktájra adott 2 injekciómat, hogy fájdalmaim csökkenjenek, de a többiről szólni lehetőségem se volt, na majd rendbe jön gondoltam, csak mehessek végre. Még kaptam beutalókat vérvételre, szemészetre, csontsűrűségre stb, amivel az idő csak ment és mindjárt negyed 2-re végeztem, séta az OTP-be, hogy dolgozhassak! Mire beértem, fájt a  ” mindenem ” mellett a fejem is és a felismerés, hogy ma már nem dolgozhatom le a múlt hétről átjött másfél óra mínuszomat, ami ha időben végzek, még pluszba is mehetett volna! ☹

Gondolom ez a folyamat elég lehangoló és íme pozitívvá varázsolva! De jó, hogy az orvos nem rohant be, legalább türelmes! A várakozás pillanatait megragadva beszélgetést kezdeményezhettem betegtársaimmal, megtudhattam egészségi állapotukról, anyagi helyzetükről, végzettségükről, családtagjaikról ,szokásokról mindent, még családi fotót is Kati nénitől, akit az általam is ismert betegszállítók hoztak Dobozról! Jó közösségben lenni, viccelődni, hogy talán már műt is odabent az orvos, biztatni az idős betegeket, hogy türelem, legalább társaságba vannak, erőt adni nekik, hogy legyenek kitartóak velem együtt! Az orvos lassúsága kompenzálható pontosságával, alaposságával, körültekintésével, finom és megfontolt mozdulataival, hisz alig fájt a szuri! Milyen jó dolog, hogy kaptam beutalókat, így Gyulán és Békéscsabán is megvizsgálnak, megmondják a tutit, vigyázzák egészségemet, gyógyítanak és új embereket ismerhetek meg munka előtt kimozdulva itthonról! Pont időben értem be a munkahelyemre, ahol épp ledolgozom a mai 4 órámat, nem baj, az is elég erre a napra és majd holnap úgyis megyek hallás vizsgálatra, ott biztosan hamar végzek, hisz ismernek a lányok és behívnak hamar, így már 10 körül bent leszek és ím a mínusz óráim pluszra változnak! Oh, megfájdult a fejem? Persze,mert olyasmin idegeskedtem, amin nem kellett volna, különben is kettős fronthatás van, minek fogom másra, majd a munka elmulassza és így lett, egészen zárásig!🤪

Hurrá, hétfő van, így hazajöhettem a debreceni busszal, ennek ellentételezéseként rohanva, alig több, mint fél óra alatti gyors takarítás és rohanás a buszhoz, ami késett! Félúton hazafelé elálmosodok szokás szerint, de vigyázni kell, nehogy elaludjak, mert Debrecen nem itt van és hogy jövök haza, gondoltam friss levegőt ezért kapok, hogy maradjak ébren, de csak az oldalszél apró hullámzása  teszi és egy őzike felbukkanásával színesebbé utam!

Végre vége a napnak, leszállás a falu közepén! Persze az utazás ezzel a járattal azért jó, hogy a férjem eljöhet értem autóval, így a vezetést nem felejti el nyugdíjas buszsofőrként és nekem nem kell a sötét és kihalt utcán sétálnom még fél órát, hogy otthonomba érjek! 😃

Nos, kedves olvasóm! Láthatod, hogy a mai napom nem volt elég fényes, de én a gondolataimmal azzá varázsoltam és hálát adok a Mindenhatónak, hogy minden úgy történt, ahogyan Ő eltervezte, mindennek így kellett történnie! 😊 Az este a tegnap főzött vacsorával, majd Ökörapáti örököseivel és Jóban-rosszban-nal folytatódott, ekkor döntöttem úgy, hogy példával járulok eléd és leírom a rossz napom jó nap formájába, hisz gondolatainkkal bármit megváltoztathatunk, elsősorban azt dönthetjük el, hogy adott élethelyzetet hogyan állítjuk be és ezáltal jól is érezhetjük magunk! 😉🙂

Vissza az előző oldalra