Borban az igazság, borban a vigasz

A BOROZÓ

A boldog karácsonytól aléltan zuhantam ágyamba tegnap éjjel, magamhoz képest nem későn. Talán az édes fáradtság miatt, de de nehezen aludtam el és hajnal fél 3-kor már kipattantak szemeim és csak forgolódtam kelletlenül!  😒

Gondolatok cikáztak fejemben villámként és azon vettem magam észre, hogy bármi jutott eszembe, máris fogalmaztam veszettül! 🙃 Megszállt az ihlet, s azon morfondíroztam, annyi, de annyi téma, szó van, miről írhatnék! Akár érzéseim által vezérelve, vagy spontán ötlet felvillanásaként, egymás után onthatnám a betűvetést! 😉 Oly elhatározás született bennem, hogy e cselekvésnek eleget teszek! Fejlesztem magam, s írok bármiről bárkinek, talán lesznek olyanok, kik elolvassák soraimat!

Nem túlzok, ha azt mondom, igen kemény nap áll mögöttem! Akikkel találkoztam, biz ám igazat adnak ebben, hisz ma sok embernek kedveskedtem! Nem szaporítom tetteim sorát, sem dicsekvés, sem panaszkodás nem rak rám koronát! Tudom, jól cselekszem és fáradtságomért megkapom a jussom baráttól, idegentől és a Mindenhatótól egyaránt! 😊 Igen kemény fából faragtak, de az idő vasfoga betegségeket mardosott húsomba, csontomba és hazatérve otthonomba megpihentettem tagjaimat! Töltöttem magamnak egy pohárka vörös bort, hogy jóleső érzés járjon át és miközben kortyolgatom e nemes nedűt, íme eszembe jut Petőfi Sándor verse……

 

A BOROZÓ

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty – s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!

Átszellemülten olvastam e szép vers sorait, mit a költő 1842. áprilisában Pápán írt és beláttam, hogy balga világ, velem nem egykönnyen bír! 😀 Mire megformálom mondanivalóm inspiráló szövegét, elfogy a bor és új ötletem támad, miről írhatnék!

Hálával tartozom Teremtőmnek azon képességemért, hogy játszom a szavakkal és alkotásba kezdek én! Ma kijelentettem egy illetőnek, hogy híres író lesz belőlem és Ő büszkén vall majd ismerősnek! Adja az ég, hogy így legyen! ☺

Vissza az előző oldalra