Léna keresztelőjének emlékére

Csodálatos dolog, amikor Isten színe előtt adunk nevet gyermekünknek, ezzel is bizonyítva a benne való hitünket! A mi unokánk május szép havában állt az Úr elé, hogy megkereszteltessék! 😇

A népi hagyományban a gyermek születését követően került sor a névadóra vagy keresztelőre, de a mai nézetek szerint ki-ki maga dönti ennek idejét! Régmúlt időkben templomi keresztelő formájában adtak nevet a gyermeknek, ám voltak olyan évek, amikor nem nézték jó szemmel a hívő ember tevékenységét, sőt kirekesztették, megbüntették azokat, kik nem titkolták templomba járásukat! Ezen időszakban divatba jött a tanácsházán, később a polgármesteri hivatalokban tartott névadó ünnepség, ahol az anyakönyvvezető vállalta magára e fontos szerepet! Eme formának is megvolt a maga szépsége, hisz a névadó szülők mellett a rokonság apraja-nagyja is jelen lehetett és vers köszöntéssel, mit általában iskolás gyerekek adtak elő, illetve az anyakönyvvezető által szépen megfogalmazott formában zajlott a névadó. Ahogy teltek az évek, az egyházi közösségek új erőt és lehetőséget kapva a hívőktől és kormány vezetésétől, egyre nagyobb szerepet töltenek be az emberek életében. Iskolákat kaptak vissza tulajdonukba, támogatások megannyi formájából gyarapodhattak és újra ” hódít” a keresztelő tartása a vallásunk általi felekezeti formában!

Kedves gyermekeim 6 évvel ezelőtt kötöttek házasságot a mezőgyáni anyakönyvvezető előtt, ám az egyházi szertartás elmaradt  akkor és úgy érezték, itt az ideje, hogy az Isten színe előtt is örök hűséget fogadjanak egymásnak! Erre a szép alkalomra időzítették kislányuk, Léna megkeresztelését is, ezzel is bizonyítva hitük megerősítését a Mindenható felé! Mivel a szülők katolikus és református keresztségben voltak, így a deszki plébánosnál hittan oktatásban részesültek az esküvőjük előtti időszakban.

A nagy napon összegyűlt a szűk család, valamint a gyermekeim barátai, hogy együtt lehessünk tanúi a templomban való szent eskünek, mellyel házasságot kötnek! A deszki katolikus templom szépségét a padsorból figyelhettem, csodálhattam meg, miközben megszólalt a bevonuló szép zene! A kis unokám elindult unokatestvérei, Titti és Zoé, Fruzsi barátnője és Tünde nagynénje előtt csöppnyi kezében fehér szívecskével, melyre tűzték az eljegyzésű gyűrűket és az oltárnál várta a plébános úr és édesapja, akik megdicsérték ügyességéért! Ez a kis tündér, mint aki átérezte e szertartás megható varázsát, alázattal vitte a gyűrűket, s szót fogadva a keresztapjához ment dolga végeztével! Ekkor újra a bejárat felé fordult tekintetünk, mert a menyasszony lépett be édesapja karján, hogy az oltárhoz vezesse! Ő már átélhette e mennyei érzést 6 évvel ezelőtt, de ez a boldog pillanat könnyeket csalt ki szeméből! Ahogy egymásra néztek a fiammal, szívem megtelt szeretettel, hisz egy szülő számára az a boldogság netovábbja, ha gyermekeit is boldognak látja! Nagyon szép volt az egyházi szertartás, amiben hallhattuk és éreztük Isten magasztalását és a plébános úr prédikációja, az ige alatti zenei aláfestés nagyban emelték az ünnep színvonalát. A frigy megkötése után a keresztszülők felálltak, s mivel többen voltak, hisz testvér és barátok is osztozkodhatnak a keresztszülői szerepben, egymásnak adták kicsi Lénánk, aki felnőttes komolysággal figyelte a hozzá intézett szavakat, mély alázattal tartotta fejecskéjét a szenteltvíz alá! Ha az ember nem is templomba járó, de hittel van a Mindenható felé, aki átérzi e kegyes ünnep szépségét, annak Isten megérinti szívét! Lélekben ott van a templom falai között, hol angyalok serege vigyázza a boldog pillanat, mellyel az Úr megajándékozott! Léna érdeklődve figyelte a ceremónia menetét, minek végén áhítattal kísértük ki a templomból őt, hogy a kilépő szüleit rózsaszirmokkal szórva köszönthessük!

A meghívott vendégek gratulációi után közös fotó készült a ” násznépről” és az ünnepelt családdal való fotózkodásban lehetett mindenkinek része! A szép templomkertből utunk a vendéglőben tartandó lagziba vezetett, hol elfoglaltuk a névre szóló helyünk. Vőfély urunk ura volt a helyzetnek, hisz a templomnál is szavalt, intézkedett, jó hangulatot teremtett, s ügyelt a részletekre! Kipihenve az szertartások fáradalmait, máris táncba invitálta a nagyérdeműt! Jó hangulatban folyt az asztali társalgás, hol egymásra talált régi osztálytárs és új barát! A finom, többféle menüből álló bőséges vacsorát táncra kelve próbáltuk ” megemészteni” , ám ki se pihentünk magunk, már szeletelve lett a menyasszonyi torta, bonbon is kiosztásra került és amint ennek is a végére értünk, hajnalban svédasztalon roskadásig várt bennünket megannyi finomság! Az ital kínálata bőséges és tartalmas nedűktől volt teljes, mindenki megtalálta a számára legkedvezőbbet! Mi ugyan örömszülők és idősebb generáció lévén úgymond időben leléptünk, ám a fiatalok reggelig ropták a táncot a minden igényeket kielégítő dalokat játszó, fantasztikus zenekar jóvoltából! A szépen feldíszített, megterített teremben a vendéglő tulajdonosa és családja kedves kiszolgálásában volt részünk egész ott tartózkodásunk alatt! Mosolyogva, segítőkészen és gyorsan szolgálták fel a több fogásos vacsorát, minden kérésnek eleget téve!

E történet megírására azért éreztem késztetést, hogy a magam, családom és mások számára is megörökítsem, hogyan, s mint zajlott le, milyen magasztos érzésekkel és boldogsággal töltött el gyermekeink egyházi esküvője és szeretett kis unokánk Léna keresztelője Deszken 2019. május 18-án!

Vissza az előző oldalra