Megismertem a lelkem

Az élet második felében megszólít a lelked! Eddig is suttogott hozzád kedves és intő, figyelmeztető szavakat, de te hallgattál inkább az egódra, mintsem megfogadtad volna azokat! Érdekes felismerés ez, s ki tudja talán magadtól jössz rá avagy kérned kell hozzá segítséget. Halandók megítélése.Mi emberek különbözőek vagyunk egymástól mindenféle téren, nemcsak kinézetben, korban, alkatban, tettekben, ám lélekben is.  Ahogyan nincs két egyforma betegség, annak mértéke, súlyossága, fájdalma sem egyöntetű. Az egyén adottságától, fájdalom küszöbétől és sorolhatnám még napestig, ki és miben különbözik, érzetünk mitől függ. A tudat és lélek szintén egyedi minden embernél és szerintem élőlénynél egyaránt. Nem gondolkodhatunk más eszével, nem reagálhatunk ugyanúgy a közös élményekre, kihívásokra, sőt a lélek sem ugyanazt hajtogatja érdekünkben évekig! A tanulás nem egyszerű és bizony vannak olyan ember társaink, akik nem is vállalják fel a változást. Nem akarnak fejlődni, vagy épp mentségeket keresnek, csakhogy valamit ne kelljen megtenniük.

Jómagam, s hibáim felvázolása.

Azt hiszem, én is ezen emberek közé soroltam magam, pedig a tudatalatti évek óta küldözgeti jeleit, hogy baj van. Figyeljek fel a kiváltó okokra, ám nekem is könnyebb volt a férjem és családja árnyékában élni, a biztos és egyre jobban lehúzó szürke, egyhangú és kihaló mocsárban. Már régóta tisztában vagyok vele, hogy a lélek sérelmei, betegségei, tévutak előbb- utóbb fizikai betegségekben jelennek meg a szervezet figyelmeztetéseként, mégse sokat tettem ellene. Amikor az embert fejbe kólintja a kór, a hirtelen jött egészség romlás vagy épp rosszabbodás, úgymond pillanatig megijed. Fogadkozik, hogy mindenképp változtat és midőn javul az egészség vagy a fájdalom elviselhetőbb, oda a nagy lelkesedés a változtatás irányába, hamuvá lesz  az akarat és kitartás. Szerintem nem vagyok egyedül e csodálatos bolygón, aki ily gondokkal, lelki gyötrelmekkel küzd. Abban sem egyedül jeleskedem, hogy nem tudom mitévő legyek?!

Megvilágosodás mi rám tört.

Nemcsak a magam nevében írhatom, hogy igenis tudja az ember fia, hogy mit kellene tennie, DE…. !! A “De” sok formában jelenhet meg mindenki életében, mint ahogyan az enyémben is viaskodik velem. A lélek tudja mire van szüksége neki és a fizikai testnek, küldi az infót, sőt utat is mutat, megoldást sugall. Ám ott a félelem, most már szakszavakkal is alá tudnám támasztani, de a psziché nem az én asztalom, mondjuk máshol sincs igazán!  Nekem elég volt annyi, hogy elolvastam egy nagyszerű könyvet, mit a pszichiáterem javasolt. Már másikba is kezdtem, mert igenis érdekel, hogyan találom meg az életutam, mit a lelkem ismer, hogy kell tennem, hogy meg is találjam azt. Tudom, valahol a tudatom mélyén ahova jól elrejtettem problémáim, fájdalmaim, élményeim, mindig is ott volt a válasz. Nem, nem itt és így kellene lennem. No és mit érek vele ennyi sok küzdelmes év után, hogy tudom mi a megoldás?? Nyilván meg kell lépni, de ott a hogyan? Persze, ez is csak kifogás, mentegetem magam, hova, miből, betegen, mi lesz velem stb?! Tudom, ki mondatja ezt velem, miért csinálom ezt a harcot magammal? A félelem, mit évekig csak tartogattam magamban, a megfelelni vágyás, az önbizalom hiány. A kétség, a megtett vagy épp kihagyott lépések és tettek, amiket kényszeresen vagy tudatosan vittem végbe!

Eldöntetett, nincs visszaút!

Megálljt kell parancsolnom végre, itt az idő a második esélyre! Mint ahogyan az említett könyv címe is, ” Az élet második fele ” már megérintett engem is. Úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell érnie rá, hogy meghallja lelke hangját. Szembe tudjon nézni saját magával, a hibáival, a rettegéseivel, a félelmeivel, tehetetlenségeivel és az előtte álló úttal! Nem egyformák a kihívásaink, a végzetünk, így az életutunk, álmaink és vágyaink is mások. Mint akár szeretteinknek, környezetünknek, ezáltal más az oda vezető út is! Isten soha nem ígérte, hogy nem kell szenvednünk betegségtől, hiánytól, kihívástól, félelemtől és bánattól, gyásztól, a változástól! Igenis ad mindenből kinek kevesebbet, kinek többet, kinek elviselhetőt, kinek elviselhetetlent, de azt megígérte, hogy soha nem hagy magunkra!  Ő tudja igazán mi mindent kibír a lélek és test és soha nem ad nagyobb feladatot annál!! Hinni kell a Mindenhatóban, magunkban, mert hit nélkül nincs remény, ami nélkül odavész minden, amiért küzdöttél a végtelenségig!

Tenni magamért és másokért!

Én már tudom a folyamatot, dolgozom magamon, s bár változóak a napi hangulataim és fizikai erőnlétem, beszélek a lelkemmel. Kérdezek, sírok, akarok, védekezek, persze nem könnyű ez, de ez a folyamat már nem végződhet feladással!! Túl sokat tengődtem-vergődtem éveim során / kijutott bőven mindenből gyerekként is / ! Nem azt csinálom amit szeretnék / sokszor magam sem tudom mit akarok, csak azt, hogy ez nem jó/! Nem ott vagyok, ahol szeretnék / persze szép “volt” ez a kis falu, de már kinőttem /!  Nekem kell a tér, a közösség, a változás és ezért hajlandó vagyok bármire!! Lekeverek az egónak két hatalmasat, fogja be a száját és ne félemlítsen meg! Hagyja csak a lelkem beszélni, az tudja mi, hogy és hol lesz jó számomra!! Fejlődni, tanulni, tapasztalni, jót és rosszat, mit a sors feladatul rám mér! Erősnek lenni, hinni, bízni, kitartani és másoknak is ebben segíteni!!

Célok és álmok megvalósítása!

Dolgozom magamon, az ügyemen, az életemen, magamért teszek! Elmegyek ahova tudok és bárhova eltudok menni, ha igazán akarok! Pozitívan gondolkozom, kérek, megköszönök, hálát adok! Jövök, megyek és egyszer csak az utamon leszek, s betöltöm életfeladatom! Kívánom mindenkinek a felébredést és bátorságot, hogy merjen változtatni, ami ugyan fájdalommal jár, de az életünknek szolgál!!!Soha nincs késő és mindent megtehetsz magadért, úgy ahogyan ÉN!!

 

Vissza az előző oldalra