Reménytelenség! 😒

Kilátástalanság, keserűség, boldogtalanság, minden ami fáj testileg-lelkileg, szomorú dallamokat hallgatva most ez az állapot jellemez! ☹ Furcsa teremtmény az ember, mindig az a rossz ami van és mindig valami más kell! 🤔

A beteg egészséges szeretni lenne, mondjuk ez evidens, hisz ki örül a fájdalomnak, főleg ha az állandósul és erősebb, mint valaha! Az alacsony magasra szeretne nőni avagy törni, ez esetleg a szakmájában vagy fejlődésében lehetséges! A duci, telt vagy mondhatnánk molett bizonyára csinos, szexi és vonzó álmaiban, ám ezért se biztos, hogy mindent tehet! A sovány plusz kilókért esedez, de hiába a jó étek, ha más okból nem lehetséges! A szegény gazdagságra vágyik, de talán a lehetőségei nem adottak vagy végesek és soha el nem éri azt! A nők többsége a rövid haj helyett hosszút szeretne, a hullámos egyenest, az egyenes göndört és bár ma már vannak technikák és módok, hogy ezen segítsen, de a lényegen nem változtat! A hajadon a sármos ” hercegre ” vágyik, a férjezett a magánynak szentelné napjait! Ki egyedüllétre van kárhoztatva bármi okból, nos az mit meg adna egy férfi jelenlétéért az életében! Aki házasságban él oly sok éve és már kihunyt a parázs, már akinél így indult a frigy, akinél unalmassá és szürkévé, monotonná váltak az évek és együttlétek, újra és színesre vágyik! Az idő múlásával ez természetes, hisz az élet maga a változás és új élmények, ismeretek, álmok és vágyak jelentkeznek, de ha a házastárs egyik részéről csupán, akkor már jelentkezik a meg nem értés és kezdődnek a viták! 😕 Talán jobb is lenne megvitatni, sőt én azt vallom, hogy nincs olyan baj vagy probléma, amit megbeszélve és kompromisszumot kötve nem lehet megoldani, de amikor csak hallgatás a válasz a kérésre, javaslatra, problémára, akkor már tanácstalanná válhat az ember fia, lánya!

Amikor nincsenek terveid, javaslataid, társad minden megnyilvánulásod sértésnek veszi , kifogásokat keres, saját szavaid ellened fordítja, a hogyan továbbról  halvány gőze sincs, nem is érti mi itt a probléma, mely sok év alatt összegyűlt, nos akkor fel van adva a labda!! Ha oly sok év alatt nem változtatott, ezután már nem is fog! A sok ígéret, hogy majd elmegyünk, majd megvesszük, majd megcsináljuk, majd megváltozok, majd jobban odafigyelek, az mind a majdban maradt!

Kommunikáció hiány, korkülönbség, múltbéli minták, szülőhöz és családhoz, valamint szülőfaluhoz való megrögzött kötődés? Bármi legyen is, ami okozta és fenntartja a számomra elfogadhatatlan vagy negatív, hiányolt dolgokat és érzéseket, én azt mondom és vallom, hogy igenis van segítség többféle szempontból! El kell mondani ami fáj és bánt, meg kell hallgatni egymást, megbeszélni a lehetőségeket, változtatni amin kell és lehet, segítséget kérni szakembertől, megannyi javaslat és tanács bárhonnan, bárkitől, de ha nem teszünk semmit, akkor az bizony nem fog megjavulni! A változást nekünk saját magunknak kell megtenni, a hallgatás és halogatás is egy választás, de az nem hoz semmire gyógyírt!😐

Kérdem én, akkor most mi legyen? Hagyjam el az otthonom, ami miatt megszenvedtem és beteggé lettem? A mindenkinek meg kell felelni stb.,hej de sokat tudnék róla mesélni! Menjek el a semmi jövedelemből albérletbe, ami még ki se futná, nélkülözzek betegen csak azért, mert a férjem meg nem ért és én nem tudom már tolerálni megrögzött szokásait, a “nyugdíjas életvitelét”? Igen, tudom és mindig is vallottam, hogy a világ legjobb embere, hisz azt is megcsinálja helyettem, amit nem kellene, de amit az idegennek mutatunk és a valóság között ég és a föld a különbség! Na, de ugyan ki hinne bármiben is nekem, hisz én egy jött-ment vagyok, igaz lassan 33 éve itt lakom és mit megtettem a családnak és a falunak! Arra már nem emlékszik senki, csak azt véleményezik egyesek, hogy nekem a jó ember nem kellene vagy ha elmennék, minden lennék, csak tisztességes nem, hisz a tenyerén hordott mindig! Igaz, csak mivel nem vagyunk egyformák és mások az igényeink, talán nem arra van szükségünk, amit kérve-kéretlenül kapunk!

Már nem érdekel az emberek véleménye, kritikája, azt és úgy írok le, amit és ahogy akarok! Az én életemről én döntök! Bárki mondhat rám bármit, csak azt kérem az Úrtól, hogy adja neki a szép életem minden küzdelmével együtt és megnézném, hogy boldogul! Elég baj, hogy olyan felszínes, képmutató világban és közösségben élünk, hogy az őszinteség és megbeszélés, kompromisszum kihalt! Az emberek a saját érdekeit és értékeit védik és tisztelet a kivételnek, de egyre kevesebben vannak, akik megbeszélve a gondokat összefognak és együtt megoldják azokat!

Nem tudom jelen helyzetemben és aktuális vagy épp több éves problémáimat hogy oldom meg, de Dr. Csernus szavaival élve én is egy önző ember vagyok, mert magamat sajnálom, hogy egyedül hogyan élek és boldogulok, ha megtenném azt a lépést, amit régen meg kellett volna tenni, hisz már akkor tudatosult bennem, hogy a sok ígéret az is marad és két külön világban élünk más értékrenddel, tervvel és nézettel, ami sok esetben nem egyeztethető össze a valósággal és csak újabb konfliktusokat szül! Az ember felnő és más szemmel néz a világra, másként reagál a dolgokra és olyankor döbben rá, hogy sok mindenben változtatna! Talán van amihez nincs késő, mindenesetre az élet tanulsággal bír és magunk vállaljuk döntésünk vagy helyben állásunk következményeit!

Jelenlegi hangulatom és írásom jelképezi életem e nehéz szakaszát és talán tanulsággal bír annak, ki szentel időt az elolvasásra, miszerint lehetnek nagyobb bajban mások vagy épp reményt nyújthat valakinek lelkiállapotom és érzéseim, gondjaim megosztása, hisz mindenre van megoldás, csak meg kell találni és végig kell csinálni, mert ha nem teszel semmit, akkor bizony minden a régi marad az álmodozással együtt!

 

Vissza az előző oldalra