Segítségnyújtás!

Emberségből jelestre vizsgáztam ma este! 😀 Minderre úgymond tanúm is van, bár szükségtelen bárkinek is bizonygatnom! 😉 Nagyszerű érzés volt segíteni a bajban lévőnek, bár mondhatnánk semmiség, de számunkra mégsem! 

Az élet dobta fel ezt a témát, mit nem a magam méltatására, inkább a segítségnyújtás biztatására írok meg! Történt ugyanis, hogy volt szerencsém a hamarabbi busszal hazaindulni a munkából, mint amelyikkel legtöbbször utazok! Sajnálatos baleset miatt utolértük a körösnagyharsányi buszt, melybe a rajta utazó utasok elmondása szerint hátulról beleszaladt egy személyautó, így rendőrök irányították a híd előtti forgalmat. Arra lettem figyelmes a telefonomon történő szép élményt megörökítő megosztás olvasása közben, hogy autóbusz vezetőnk telefonál és a kérés szerint megelőztük az előttünk álló autókat, rendőrautót és megálltunk a híd előtt rostokló balesetes busz mellett és átszálltak hozzánk az abban utazni kívánó utasok. Nélkülük is telt járat voltunk, ám a segítségnek örültek a bajban lévő utasok, kik már több, mint fél órája várták, hogy a DAKK tegyen lépéseket az Ő hazaszállításukra! 😕 Fáztak, késésben voltak és mivel a mi járatunk Gesztre tartott, így voltak olyan utasok, kik nem tudták, hogyan jutnak haza Körösnagyharsány felé? Utólagos információm szerint a volán társaság gondoskodott a mentesítésről, miszerint Mezőgyánig elindult Debrecen felől egy busz, hogy hazavigye az esetleges utasokat, ám voltak, akik családi segítséget kértek talán a nem tájékoztatás vagy gyorsabb és biztosabb hazaérés miatt, ezt én nem tudhatom.

Akaratlanul is halottam, hogy egy fiatal lány telefonálgat a hátam mögött két üléssel és fogalma sem volt merre jár és hol kell leszállnia, hogy az érte jövő szülei felvegyék autójukba. Közben haladtunk és egy utas megerősítése nyomán, hogy a mezőgyáni utolsó megállóban szálljon le, én magamban azon morfondíroztam, hogy miért itt kint nálunk szállítja le, hiszen a központba jobb lenne, de kéretlenül nem avatkoztam a beszélgetésbe és azzal nyugtattam magam, ha autóval jönnek a lányért, úgyis megtalálják hozzá tartozói. Lelki ismeretes és segítőkész sofőrünk megkérdezte tőlem a zsadányi kanyarnál, hogy hol akar a lány leszállni, nem akarta rossz irányba vinni, de Ő ragaszkodott, hogy így beszélték meg és velem együtt leszállt az utolsó megállóban. Nem tudta mikorra érnek oda családtagjai, de sajnos már nem tudta őket értesíteni, mert közben lemerült a telefonja. Természetesnek tartottam, hogy felhívjuk az én telefonomról az édesanyját, aki bizonyára az idegen szám miatt többszöri hívásra sem vette fel, s a lány kezdett ideges lenni, átfázott és tanácstalan lett! ☹ Hívta volna a barátját, hogy az szóljon az anyukájának, hogy merre van, ám összekeverte a számokat, végül is sikerült beszélnie vele többszöri próbálkozásra. Míg vártunk egy utcabeli sráccal, hogy jöjjenek a lányért, hiszen szülő lévén, nem hagytam magára a telefon nélküli bajba jutottat, eszébe jutott, hogy a messengeren talán tudja hívni szüleit, bekapcsoltam neki a netet, s átadtam a telefonom. Először az öccse üzenetét olvasta, hogy merre jár, de már hívta is anyukáját, aki végre felvette és már a mezőgyáni központi megállóban várták a lányukat, így útba igazítottuk, merre jöjjenek tovább! Még a nevét sem kérdeztem, annyit mondott magáról, hogy Békéscsabán tanul és még fél 4-kor hazaindult Komádiba és mikor bekövetkezett a baleset, először úgy volt, hogy a barátja indul elé Sarkadkeresztúrra, majd a szülei döntöttek, hogy elé jönnek Mezőgyánig. A lány azt se tudta merre jár, hol kell leszállnia, a telefonja lemerült és végtelen hálás volt segítségemért, ami nekem semmibe nem került. A férjemet értesítettem útközben, hogy ne aggódjon, késni fogunk, de már Ő is sokallotta, mire hazaérek, nem tudta, hogy segítséget nyújtottam egy bajba jutott egyénnek,aki nagyon szimpatikus és kedves volt velem annak ellenére, hogy ilyen rossz élmény volt haza utazása. Megérkeztek az aggódó szülők és örültek, hogy lányukat épségben megtalálták és köszönték segítségemet! A lány beült az autóba, elköszöntek és megfordulva hazatértek komádi otthonukba! 🙂

Az utcabeli fiúval hazaindultunk a buszmegállóból és beszélgettünk a közös úton, hogy jól tettük, hogy nem hagytuk magára a lányt, hisz bizonyára rátaláltak volna szülei valamelyik buszmegállóban, de talán aggódtak volna közbe érte, hogy nem érik el telefonon és Ő sem tudja értesíteni őket egy idegen helyen, este a hidegben, hóesésben! Én szülőként biztos aggódtam volna gyermekemért egy ilyen helyzetben és láttam a szülőkön, hogy jól esett nekik gyermekük támogatása és hogy nem hagytuk magára! 😊

Miután elválva kis barátomtól lefordultam magányomban az otthonom felé vezető utcába, jóleső érzés járt át arra a gondolatra, hogy nekem is jól esne bárki segítsége bármilyen bajban és formában és büszke voltam magamra!! Megállapítottam, hogy igenis vannak még becsületes, segítőkész emberek,kire lehet számítani a bajban, hiszen Én is az vagyok! 😊

 

Vissza az előző oldalra